A rövid tanulmány eredetileg Fahidi Éva német nyelven megjelent könyvének utószava
Az alábbi ábrán a buchenwaldi listát értékeltük:
A Münchmühle láger a közvetlen közelében folyó Münchbach-patakon épített malomról kapta a nevét. Hessen tartományban, a Kirchhain–Neustadt közötti országút mentén fekszik, két kilométerrel délnyugatra Allendorftól.
A lágert 1940-ben építették, 26 barakkból állt. Tulajdonosa az állami MONTAN
„Verwertungsgesellschaft für Montanindustrie GmbH” (Bányászati és Kohászati Termékértékesítő Kft.) volt, de ez a társaság volt a VERWERTCHEMIE „GmbH zur Verwertung chemischer Ergzeugnisse” (Vegyitermék-értékesítő Kft.) összes üzemi állóeszközének tulajdonosa is. A VERWERTCHEMIE leányvállalata volt a DYNAMIT AG-nek (Dinamit Rt.), amely az egész birodalom területén, a Wehrmacht minden egysége részére, számos helyen gyártott és töltött robbanóanyagot. Az állóeszköz és a hozzá tartozó barakkok utáni bérleti díjat a bérlő VERWERTCHEMIE átutalta a MONTAN-nak.
A lágernek különböző időszakokban különféle lakói voltak. Civil kényszermunkások – nők és férfiak: lengyelek, hollandok, franciák, olaszok; hadifoglyok: franciák, szerbek, olaszok, valamint a Birodalmi Munkaszolgálat egységei. Az 1944. augusztus és 1945. március közötti időszakban a láger, buchenwaldi külső kommandóként, koncentrációs tábor szerepét töltötte be. Ezer női Häftling lakott benne, többségük magyar, kisebb részük szlovák származású volt. 1945. március végén Ziegenhain irányába evakuálták a lágert. A háború utáni években az UNRRA használta, főleg kitelepített lengyelek elhelyezésére. A tábort 1947-ben bontották le.
1988 májusában Marburg-Biedenkopf megye képviselői felavatták a hajdani mosdók betonalapzatán a művészi igénnyel megalkotott emlékművet.
A hadiiparba az állandóan növekvő munkaerőhiány következtében egyre több, mindkét nembeli civil kényszermunkást, büntetését töltő foglyot és 1942 után növekvő számú koncentrációs tábori Häftlinget vetettek be. Az üzemek vezetőségei versengtek az SS-nél, hogy utaljon ki számukra koncentrációs tábori foglyokat a hadiipari követelmények kivitelezéséhez. Az allendorfi VERWERTCHEMIE is Häftlingeket igényelt rendeléseinek teljesítésére. 1944. június 6-án a buchenwaldi táborparancsnok, Piester és az allendorfi VERWERTCHEMIE igazgatója, Ringleb megbeszélést tartott Allendorfban. Jegyzőkönyv rögzíti, hogy női Häftlingeket kívánnak alkalmazni földmunkára, gránát- és bombatöltésre, valamint a mosodában és a varrodában. A 24 órás, megszakítás nélküli munkavégzés érdekében vagy háromszor nyolcórás, vagy kétszer tizenkét órás műszakokat szándékoztak tartani. Tervezték továbbá, hogy a gyári munkásnők köréből SS Aufseherineket, női fegyőröket toboroznak, és a tábor köré elektromos árammal telített kerítést húznak. A gyártási és a rakodási munkálatokhoz Ringleb igazgató mindenképpen férfi munkaerőhöz ragaszkodott. A megállapodott fizetség 3, illetve 5 Reichsmark (RM) volt. Végül 4 RM lett az SS részéről a ténylegesen felszámított összeg naponta minden egyes Häftling után – a nőket és a segédmunkásokat is beleértve.
Az allendorfi megbeszélés jegyzőkönyvén kívül van még egy további iromány, amely fényt vet az SS és a gyári vezetőség között felmerült nézeteltérésekre. 1944 szeptemberére nem tudott a gyár annyi női fegyőrt kiállítani, amennyit a WVHA (Német Gazdasági Gondnokság Főhivatala) megkívánt. Egyidejűleg a Häftlingek létszámát is emelni akarták 350 fővel. Piester továbbá kritizálta a gyár vezetőségének hiányos együttműködését, és több megértést követelt az SS „munkája” iránt, amelynek, a gyár céljai érdekében, a Häftlingek zökkenőmentes bevetését kellett szolgálnia. Piester számára szokatlan volt a gyár vezetőségének az a kívánsága, hogy a Häftlingek kikölcsönzését szerződéssel pecsételjék meg. „Sok más vállalatnál, melyeket a buchenwaldi koncentrációs láger Häftlingjeivel láttak el, sikerült mostanáig szerződés nélkül megegyezni” – mondta. Az üzérkedőknek nem volt szükségük szerződéses megegyezésre annak hátterében, hogy mindkét fél nyerészkedett az emberkereskedelmen. Az ipar pedig azt a tévhitet terjesztette a háború után, hogy az SS „rákényszerítette” a Häftlingeket a létesítményekre.
Két különböző lista áll rendelkezésre a Häftlingek korának statisztikai értékeléséhez. Az 1944. augusztus 13-án Auschwitzban készült lista a Häftlingek családi és utónevét, születési adatait és foglalkozását tartalmazza. Ennek alapján készült 1944. október 20-án Buchenwaldban – mint a münchmühlei külső kommandó illetékes központjában – egy újabb lista, amely az asszonyok születési helyét is tartalmazza. E két verzió összevetéséből kitűnik, hogy három olyan asszony van, aki az auschwitzi listában még szerepel, de a münchmühlei kommandóban már nem. Három másik Häftlinggel helyettesítették őket, feltehetően még Auschwitzban. Az erre vonatkozó javítást, valamint a nevek helyesírásának korrigálását 1944. október 12-i kelettel, 1000 személyi kartonnal együtt, az allendorfi munkatábor parancsnoka jelentésben küldte meg a buchenwaldi parancsnokságnak. Abból kell kiindulni, hogy az allendorfi parancsnokságon kiállított személyi kartonok képezték a Buchenwaldban készített lista alapját.
Az adatok szerint az asszonyok átlagkora a háború befejeztekor 27 és egynegyed év volt, a legidősebb 53, a legfiatalabb 15 éves volt, vagyis az asszonyok több mint a fele a 15–25 év közötti korosztályba tartozott.
Van egy harmadik névsorváltozat is, amely a buchenwaldi listát egészíti ki. A háború utáni első hetekben készült, az asszonyok elhelyezéséről tájékoztat, valamint az állapotos és elhunyt Häftlingekről a háború folyamán. E lista és egyéb okmányok alapján az alábbi változások állapíthatók meg a Häftlingek létszámában: 1944. október 27-én öt állapotos asszonyt szállítottak vissza Auschwitzba a mühlhauseni munkatáboron keresztül. 1944. november 8-án meghalt Hauer Jolán. Halotti bizonyítványában icterus haemolyticus a halál oka, vagyis mérgezés, amely a mérgező vegyi anyagokkal folytatott munka következménye. 1944. december 23-án a lipcsei ATG helyezett egy asszonyt Allendorfba, 1945. január 26-án két asszonyt vittek Allendorfból Bergen- Belsenbe. A láger evakuálásakor tehát a Häftlingek létszáma 993 fő volt.
Azok a jelentések, amelyek azt vizsgálták, hogy a buchenwaldi munkavezetés elégedett-e a Häftlingek teljesítményével, a helyszínen, a napi munkajelentések alapján készültek. Ezekből megtudhatjuk a napi munkavégzéshez szükséges létszámot. A kölcsöndíj szakmunkások esetében 6, segédmunkásoknál 4 RM/fő volt, amelyet a munkát végzők számával beszoroztak. A buchenwaldi külső kommandókban dolgozó asszonyokat segédmunkásként számolták el. A kölcsönbér összegét leszámlázták a hadiüzemeknek.
Az allendorfi transzport megérkezését követő naptól, vagyis 1944. augusztus 17-étől kezdődően állnak rendelkezésre napi munkajelentések. Jóllehet, a napi munkajelentésekből az tűnik ki, hogy augusztusban csak néhány asszonyt osztottak be az üzembe dolgozni, a buchenwaldi törzsláger minden Häftling után leszámlázta a kölcsönbért, kivéve a betegeket a Revierben. Az 1944. augusztustól 1945. február végéig terjedő időszakra az allendorfi üzemnek összesen közel 650 000 RM összeget számlázott le az SS. A hét hat napján dolgoztak, 12, illetve 8 órás műszakban, félórás étkezési szünettel. Az asszonyokat az üzem különböző területeire osztották be: robbanóanyag-töltő állomásokra, mosodába, varrodába.
Az üzem vezetőségének 1944. évi jelentéséből kitűnik, hogy rendkívül elégedettek voltak a női Häftlingek teljesítményével. „Tapasztalataink az 1944 augusztusában munkába állított női Häftlingekkel kapcsolatban igen kielégítőek. Még az 50 kg súlyú, 15 cm-es gránátok töltése is a legjobb eredménnyel zajlik a zsidó női Häftlingek munkába állítása révén.”
A legnehezebb munkafeltételek a töltőállomásokon voltak, ahol még az egészségre rendkívül káros körülményekkel is számolni kellett. A Häftlingek bőre, haja, körme sárgára színeződött. Egy francia összekötőtiszt a lágerben végzett munkáról ezt írja részletes jelentésében:
„A munka bomba és gránát robbanóanyaggal való megtöltéséből állt. A gránát több mint 40 kiló súlyú volt, minden Häftling legalább 1000 db gránátot emelt meg naponta.” Az asszonyok egy részét, mindenekelőtt a legfiatalabbakat, üzemi munkára osztották be, de dolgoztak néhányan a mezőgazdaságban is. Itt általában jobbak voltak a munkafeltétek és az ellátás is. Azok az asszonyok, akik a termelésben dolgoztak, még ma is szenvednek a nehéz mérgekkel végzett munka egészségkárosító hatásaitól.
A lágert kerítés vette körül. Az asszonyok felügyeletét részben férfi őrség látta el, részben az allendorfi üzem szolgálattevő női fegyőrei őrizték őket. Az őrség létszáma röviddel a láger felszámolása előtt 46 férfi SS-őrből, 47 női fegyőrből, 2 Häftling-orvosból, 8 Häftling-ápolóból állott. A tábor vezetője Adolf Wuttke Hauptscharführer (SS-őrmester) volt, akit az asszonyok többsége humánusnak ítélt, ezzel szemben helyettesét, Ernst Schulte(r)-t brutális embernek tartott.
Az előretörő amerikai csapatok elől 1945. március 27-én ürítették ki a lágert. Nincs olyan okmány, amelyből kitűnne, hogy mi volt az evakuálási menetelés célállomása. A menet először keletre, Ziegenhain irányába indult, aztán északkeletre, Fritzlar felé fordult. A menetelés során mind a Häftlingek, mind az őrség tagjai kisebb-nagyobb csoportokban leváltak, így a teljes menet apránként feloldódott.
A 70-es években, amikor az ügyészség végzett kutatásokat, nem találtak arra utaló jeleket, hogy a menetelés során haláleset történt volna. Ezért az eljárást 1971-ben berekesztették. A felszabadított asszonyokat az amerikai csapatok és az UNRRA látta el, középületekben vagy családoknál elhelyezve laktak. Hazatérésükről vagy más országba való utazásukról is e két szerv gondoskodott.
Az ügyészségi eljárás irataiban 45 Aufseherin neve szerepel a listán. Közülük 18 különböző internáló táborokba került. Az Oberaufseherinre – a női fegyőrök parancsnokára – és még két társára a darmstadti láger női ítélőszékén többéves büntetést róttak ki, amelyet munkatáborban kellett letölteniük. Valamennyi elítélt nőt azonban másfél vagy három és fél év után kiengedtek.
A münchmühlei tábor parancsnoka, Adolf Wuttke volt az egyetlen, akit a láger férfi őrzői közül elítéltek: a buchenwaldi foglyok bántalmazása miatt négy és fél évre. Helyettese, Ernst Schulte(r) további sorsa ma sem tisztázott.
FRITZ BRINKMANN-FRISCH – politológus, a Stadtallendorf magisztrátusa által 1992-ben létrehozott „Dokumentations- und Informationszentrum” igazgatója. A DIZ eleven szervezet, állandó kiállításának látogatása kötelező nemcsak a hesseni tartományban, de a körülötte lévőkben is működő iskolák tanulóinak, tűzoltóságok, honvédelmi, rendőrségi stb. szervek tagjainak. Fritz Brinkmann- Frisch egyik legalaposabb ismerője a ma mintegy 20 000 fős Stadtallendorf – a Harmadik Birodalomban még csak 1500 lelket számláló Allendorf – tőszomszédságában működött Dynamit AG hadiüzem és az azt körülvevő lágerrendszer történelmének. Fritz Brinkmann-Frisch gyűjtötte össze a DIZ anyagát a hajdani lágerlakóktól, valamint a megmaradt okmányokból, és a mai napig is bővíti a gyűjteményt azzal a gazdag irodalommal, amely a náci Németország Hessen tartományra vonatkozó írásaiból folyamatosan keletkezik.